Ünnepekkor sokan jó ötletnek gondolják, hogy házi kedvencet vegyenek a szeretteiknek, mert úgy hiszik, hogy ezzel nem lehet melléfogni. Ki ne örülne egy cuki, gombszemű kiskutyának? Például az, akinek nincs rá helye, nincs ideje napi többször sétálni vinni, foglakozni vele, nincs pénze minőségi tápra, egyéb felszerelésekre és az esetleges, olykor nagyon magas orvosi költségekre. Egy állat nem ajándék, hanem hatalmas teher, ha nincs felkészülve az új gazdi. És sajnos ezt legtöbbször a kedvenc sínyli meg igazán. Vagy megtartja az illető, de nem lesz megfelelően ellátva az állatka, vagy továbbpasszolja, ha tudja, ha pedig ez se sikerül, akkor sajnos sokan jó megoldásnak vélik kirakni az utcára az állatot. Esetleg az is előfordulhat, hogy az újdonsült gazdi elhatározza, hogy ha már így alakult, akkor mindent megtesz azért, hogy a kedvencének jó élete legyen, de mivel nem tudott rá felkészülni, ezért ilyenkor ő kerül kellemetlen helyzetbe. Rengeteg pénzt kell elköltenie rá, így lehet nem jut elég, más, fontos dolgokra. A szabadideje is kevesebb lesz, emiatt nem tud annyit találkozni a családdal, barátokkal vagy egy hobbijáról kell lemondania. Ki akarná ennek kitenni egy szerettét?

Gyakran nem is felnőttek, hanem gyerekek kapnak kisállatot ajándékba, de igazából itt megint vagy a szülőkre hárul minden felelősség és gond, vagy ismét az állat jár rosszul, és nem lesz megfelelően tartva, gondozva. Nincs olyan állat, amit egy gyerek el tudna látni, amivel játszhatna mindenki számára biztonságosan, felügyelet nélkül. Még egy serdülőnél is szükség van a család támogatására, ha kedvencet szeretne, mivel nem létezik olcsó, könnyen tartható faj. Baj esetén a szülőknek tudnia kell fizetni az akár több tízezres orvosi költségeket is, elvinni az állatot megfelelő orvoshoz. Ha például egy nyuszit kapott a kamasz gyerek ajándékba, és elkezd utánajárni a helyes tartásának, aminek során rájön, hogy a nyúl bizony társas állat, akkor a szülőknek bele kell egyeznie, hogy ivartalanítva legyen, és érkezzen mellé egy másik, szintén ivartalanított, ellenkező nemű nyuszi. Ehhez anyagilag is támogatni kell a gyereket, és helyet is kell biztosítani egy nagyobb ketrechez. Az a szülők részéről felelőtlenség és rossz példamutatás, ha nem engedik, hogy a gyerekük megfelelően tartsa az állatát.  

Sose lepjünk meg senkit élő állattal, mert az esetek nagyon nagy többségében valaki rosszul jár. Ha tudjuk, hogy egy rokonunk vagy barátunk házi kedvencet szeretne, akkor beszéljük meg vele, hogy mire van szüksége a tartásához, és vegyünk neki az ő általa kért dolgokból valamit, például ketrecet, tápot, felszereléseket. Elmehetünk együtt is kiválasztani az állatkát, és persze előtte közösen is utána lehet járni a helyes tartásának, megbeszélni, hogy belefér-e minden szempontból. Amennyiben minden feltétel adott, akkor amúgy is nagy öröm egy állat érkezése, egyáltalán nem ront az élményen, hogy nem volt meglepetés.

Döntsünk felelősen, és ne akarjunk ekkora terhet róni senkire se a tudta nélkül!