Eddig még konkrétan soha nem írtam a vegánságról, pedig szorosan kapcsolódik az állatszeretethez és egyre többet hallani róla a médiában is. Viszont sokan nem tudják, hogy ez igazából miről szól. Egy új hóbortdiéta? Valami szélsőséges állatvédelmi szekta? Ennek tisztázására szeretném most megosztani veletek Thaly Judit írását.
"Úgy érzem, nem árt pár dolgot már az elején tisztázni a vegánsággal kapcsolatban. A vegán nem (csak) vegetáriánus és nem is egy őrült szekta tagja. Vegánnak lenni annyit jelent, mint állatok kihasználása nélkül teljes életet élni. Pont. Se több, se kevesebb. A vegán homo sapiens növényi alapú táplálkozást folytat, nem használ állatokon tesztelt kozmetikumokat, nem vesz csini bőrcsizmát és olyan kis színes, pomponos fityegőt a táskájára nyusziszőrből, aminek még annyi haszna sincs, mint a bőrcsizmának. Nem akarok az lenni, aki húst eszik, szejtánt prédikál, jómagam „hobbivegánnak” tartom, mert habár egészségügyi okokból nem lehetek teljesen vegán, próbálok minél inkább afelé törekedni, és nem érzem emiatt árulónak magam. Abban hiszek, hogy minden apró lépéssel és cselekedettel jobbá lehet tenni a világot. És akkor most térjünk is rá a lényegre.
Mit esznek a vegánok?
Talán legelső emlékeim közt pár közvetett ismerősöm szerepel, akik úgy döntöttek nem akarnak több ártatlan állatot ebédre elfogyasztani. A belém nevelt húsevő tradíció és tudatlanság következtében én is azt hittem akkor - mint még ma is sokan mások -, hogy ezek a fura kis emberek csak füvet legelnek vagy csírákat meg magvakat esznek. Én is bolondnak tartottam őket, őszintén megmondom. Ez a hiedelem azonban csak addig áll szilárdan az ember fejében, amíg meg nem kóstol vegán kajákat és akkor kattan valami. Rájön, hogy ők ugyanúgy főznek és esznek normális ételeket, csak állati alapanyagok nélkül. És jókat főznek, gasztronómiai orgia egy-egy fogás.
„Én sosem ennék ilyen vackot.”
Gyakran hallom ismerősöktől, akik büszkén hirdetik magukról, hogy mekkora steaket képesek elfogyasztani, hogy ők sosem ennének vegán ételeket. És akkor teljes higgadtsággal felteszek nekik olyan kérdéseket, hogy szeretik-e a krumplis tésztát koviubival vagy egy jó kis paradicsomlevest, egy kelkáposzta-főzeléket? Erre azt szokták válaszolni, hogy persze, azt szeretik. Itt szoktam lesokkolni őket azzal, hogy képzeld, ezek vegán kaják. Tehát nem csak, hogy ettél, szereted is. Néha az emberek túlgondolják, és nem ilyen triviális ételekre gondolnak.
Hogyan győzz meg egy szkeptikust?
Sosem akartam hittérítő szerepet játszani, de azt vallom, hogy nem lehet egy ételről kijelenti, hogy nem szereted, ha soha meg sem kóstoltad. Célszerű valami igazán ízletes, izgalmas étellel próbálkozni. Ezért húsevő barátaimmal először általában egy szép nagy, minden jósággal megtömött vegánburgert szoktam megkóstoltatni. Mert hát ki nem szereti a hambit? Belül, magamban némi elégedettséggel tölt el, amikor ők is saját magukon meglepődve befalják az egészet, mert ízlik nekik. Próbálnak ellenállni ilyen gusztustalan, növényi ételnek, talán még pár faviccet is ellőnek azon, hogy olcsóbb lett volna a réten füvet legelni, de aztán sajnos nem tudnak felülkerekedni ösztöneiken és csak megeszik azt vegánburgert."
A brit Vegán Társaság hivatalos definíciója szerint: „A veganizmus egy olyan filozófiai és életmódbeli irányzat, amely arra törekszik – amennyire lehetséges és praktikus –, hogy kizárja az állatok kizsákmányolásának, kihasználásának minden formáját illetve a velük szemben elkövetett kegyetlenségeket étkezési, ruházkodási vagy más célokból, továbbá támogatja az állatok kihasználásától mentes életforma és alternatívák növekedését, népszerűsíti az emberekre, az állatokra és a környezetre gyakorolt pozitív hatásait. Étkezési szempontból pedig kizárja az összes részben vagy teljesen állati eredetű alapanyagot.”
