Minden, amit a hörcsögökről tudni kell

2019. december 20. - Hogyan szeressük jól az állatokat?

65124098_2414186948811760_2382767076075896832_o.jpg

Az egyik legnépszerűbb háziállat hazánkban a hörcsög, mégis nagyon kevés gazdi kap megfelelő tájékoztatást a helyes tartásukról. Ezt a hiányosságot szeretném most pótolni, amiben a Hörcsögmentés alapítója, Heni lesz a segítségemre.

Milyen állat a hörcsög? Kiknek ajánlod a tartását?

A hörcsög napjainkban tipikusan a gyerekek első háziállata. A legtöbb gyerek életében eljön az az időszak, amikor szeretne egy saját kiskedvencet, általában kutyát vagy macskát, ám bennük a szülők többnyire csak hosszú időre szóló terhet látnak. Így megszületik az a kompromisszum, hogy vesznek egy hörcsögöt, azt gondolván, hogy kicsi, tehát kis helyen is elfér, olcsó, szinte minden sarki kereskedésben beszerezhető, és nem él sokáig, esélyesen a gyerek úgyis megunja addigra. Ez a hörcsögök veszte. Az igazság az, hogy nem kimondottan egy gyereknek való állatról van szó, hiszen a hörcsögök ideális esetben nappal alszanak, éjszaka aktívak. Többségük akkor kel fel, mikor egy gyerek aludni megy. Ha nappal felébresztik, az a hörcsög számára nagy stressz, sokuk agresszíven is reagálhat rá. A gyerekek általában játszani szeretnének a kisállatukkal, ám a hörcsögök kimondottan játszani nem tudnak, nem kiskutyák, a legtöbb nem szereti azt sem, ha kézbe veszik és babusgatják. Nem mondom, hogy egy gyereknek egyáltalán nem való hörcsög, de mielőtt mellette döntünk, fontos, hogy a gyerekekkel megértessük, hogy egy éjszakai zsákmányállatról van szó. Finoman kell vele bánni, könnyen megijed, el kell fogadni, ha épp nem akar előbújni, ha esetleg csak napi pár percre látjuk, és amikor előjön, akkor is inkább csak nézegetni lehet, ahogy a helyükön vagy a szobában kiengedve, esetleg egy elkerített részen, tesz-vesz. Vannak természetesen kivételek, de semmi sem garantálja, hogy nem fogunk ki éppen egy meglehetősen antiszociális egyedet, amely sosem lesz kimondottan kezes. Az sem jelent garanciát, ha korábbi lakhelyén, illetve kiválasztáskor barátságos volt. Úgy gondolom, minden szülőnek ismernie kell annyira a gyermekét, hogy tudja, elég érett-e a felelősségteljes hörcsögtartáshoz. Sok gyerek számára alkalmas háziállat a hörcsög, sok gyerek számára azonban nem.
Mivel sok esetben a szülő nem is akarja az állatot, csak a gyerek akaratának enged, sajnos sokszor nem tájékozódnak kellőképp a tartásmódot illetően, az első kereskedésben megvesznek mindent és letudják. Ennek a következménye többek között az, hogy a nem megfelelő tartásmód (kis ketrec, ingerszegény lakhely stb.) hatására sok hörcsög feszültté és így akár agresszívvá válhat, illetve unalmassá, hisz nem tud semmi igazán izgalmasat csinálni, jóformán csak enni, aludni, így inaktív, hisz másra nincs is lehetősége. Illetve unalmában elkezdheti rágni a rácsot és egyéb idegesítő, zajos tevékenységekhez folyamodik, az ember számára nyűg lesz, és meg akarnak szabadulni tőle – jobb esetben valamilyen hirdetőfelületen, rosszabb esetben nemes egyszerűséggel utcára dobják.
Ha az emberek kellőképp tájékozódnának, mielőtt belevágnak a hörcsögtartásba, ránk nem is lenne szükség.
Attól, mert a hörcsög kicsi, az igényei még meglehetősen nagyok, az egyik legaktívabb rágcsálófaj, nagy és ingergazdag lakhelyre van szüksége a kiegyensúlyozott élethez, aminek beszerzése nem nevezhető olcsó mulatságnak (kezdő szettre alsóhangon 20.000 forinttal kell számolni), nem beszélve arról, hogyha netán beteg lesz, ugyanúgy szüksége van megfelelő ellátásra, mint bármely más élőlénynek. Hörcsögökhöz csak egyes egzotikus állatokra szakosodott állatorvosok értenek, kik sok esetben az adott ember lakhelyétől csak messze találhatók, és a vizsgálat, kezelés meglehetősen drága lehet.
Összegezve tehát, az vágjon bele a hörcsögtartásba, aki megfelelő tájékozódás után, el tudja fogadni egy hörcsög életritmusát, és van hozzá kellő helye, illetve anyagi háttere.

Milyen hörcsögfajok tarthatóak hazánkban?

Magyarországon jelenleg öt hörcsögfaj tartható legálisan:

  • Szíriai aranyhörcsög
  • Dzsungáriai törpehörcsög
  • Roborovszki törpehörcsög
  • Campbell törpehörcsög
  • Kínai csíkos törpehörcsög

Utóbbi kettő azonban nem kapható, csak külföldön.

Megjegyezném még azt is, hogy valójában dzsungáriai törpehörcsög sincs hazánkban. Az a faj, amit mi a dzsungáriai alatt értünk, valójában hibrid: a dzsungáriai és campbell törpehörcsög keresztezéséből származó állatok. A hibridségnek számos, főleg egészségügyi, negatív hatása van. Fajtiszta dzsungáriai törpehörcsög jelenleg csak külföldön található.

A fenti fajokról ebben az albumban találsz egy-egy rövid tartási útmutatót a kék színű képeken.

Vannak különbségek az igényeik között?

Igen, különösen a törpehörcsögfajok és az aranyhörcsög között.
Az aranyhörcsögök legalább kétszer akkorák, mint a törpék, ennél fogva a felszereléseik és természetesen a helyigényük is nagyobb, valamint az étrendjük is részben eltérő. Míg törpehörcsögök számára a minimális alapterület 3000 cm2 és a minimális kerékátmérő 20 cm, aranyhörcsögöknek minimum 4000 cm2-es területre és legalább 28 cm átmérőjű futókerékre van szükségük, továbbá a házak, alagutak és egyéb felszerelések méretére – különösen a bejáratok átmérőjére – is jobban oda kell figyelni. Számolni kell vele, hogy a nagyobb méretű felszereléseknek az anyagi vonzata is nagyobb, illetve az eleség, alom is gyorsabban fogy. 
A törpe fajokon belül csak kisebb eltérések vannak, például a kínai csíkos törpehörcsög a többi fajjal ellentétben szeret mászni, ezért javasolt a több mászófelület kialakítása, vagy például a roborovszkik sivatagos helyről származnak, emiatt lakhelyük kialakításakor érdemes odafigyelni, hogy jelentősen nagyobb területen legyen fürdőhomok, mint a többi faj esetében, illetve lévén ők a legfélénkebb faj, javasolt jóval több rejtekhely elhelyezése.
Az egyik legfontosabb tudnivaló a tartásukkal kapcsolatban, hogy a campbell törpehörcsögök kivételével minden hörcsög kizárólag csak egyedül tartható, magányos állatfaj! 

Ha hörcsögöt szeretnénk tartani, akkor hol érdemes tájékozódni?

Sajnos a legtöbb ember egy kisállat-kereskedésbe betérve az eladóhoz fordul segítségért – ez a legnagyobb hiba! Sose feledjük, hogy az állatkereskedésekben dolgozó eladók elsődleges feladata az, hogy eladják a termékeiket, függetlenül attól, hogy jó-e az az adott állatfajnak! Ahhoz, hogy valaki itt eladó lehessen, semmiféle állatokra irányuló ismeret nem szükséges.

Sokan az internetről vadásznak össze mindenféle tudnivalót, ám az esetek többségében itt is fals adatokba fut az ember. Manapság bárki készíthet weboldalt, bármit odaírhat. Ráadásul a hörcsögtartás egy egészen új keletű dolog, csupán az elmúlt néhány évtizedben vált népszerű házikedvenccé, és csak az elmúlt néhány évben kezdtek kutatásokat végezni a hörcsög jólétére irányulóan, ezért napjainkban is, akár évről évre részben változnak az információk. A legtöbb hörcsögtartást terjesztő weboldallal vagy irodalommal az a baj, hogy elavultak, a téves információk pedig sokszor végzetes hibákhoz vezetnek. Csak a fejlődéssel lépést tartó, megbízható forrásokból származó helyekről informálódjunk!

Weboldalunk, ahol minden hörcsögökkel kapcsolatos információ részletesen ki van fejtve, és rendszeresen frissítésre kerül: horcsoginfo.hu
A Hörcsögmentés Facebook oldala, ahol szívesen válaszolunk üzenetben bármely jellegű kérdésre: facebook.com/horcsogmentes
Facebook csoportunk, ami egy szuper kis közösség, és ahol sok más taggal együtt szívesen segítünk bármiben az újdonsült vagy leendő hörcsöggazdiknak: facebook.com/groups/horcsogimadok 

Miért nem elég bemenni egy kereskedésbe és ott megvásárolni az állatot és az eladók által ajánlott felszereléseket?

Ahogy az előző kérdésed alatt említettem, az eladók – tisztelet a kivételnek – nem értenek az állatokhoz, a dolguk az, hogy eladják a felszereléseket és az állatokat, minél többet. Nem fontos a jólétük. Ugyanígy a gyártók többsége sem törődik azzal, hogy az általuk gyártott termékek megfelelőek-e. Sajnos ehhez az itthoni törvény is asszisztál: rengeteg olyan felszerelés és ketrec van, melyek gyártása, illetve árusítása legális, azonban állatot benne tartani illegális.
Kereskedésben vásárolva tehát igen nagy esélyünk van rá, hogy félretájékoztatnak bennünket, ránk sóznak mindenféle hasztalan vagy egyenesen veszélyes vackot. Amennyiben pedig jól informáltan indulunk vásárolni, sajnos esélyes, hogy szinte semmit nem találunk, amit a bevásárlólistánkra felírtunk, különösen a vidéki, illetve a kisebb kereskedésekben nem. Érdemes inkább online vásárolni – sokkal nagyobb a választék, minőségi és megfelelő dolgok kaphatók, olcsóbban.
Magát a hörcsögöt pedig azért nem javasolt kereskedésből vásárolni, mert az ott kapható állatok mindegyike, kivétel nélkül, nagyobb szaporítótelepekről, magán szaporítóktól vagy saját szaporításból származik. Ezeken a helyeken nem valódi tenyésztés folyik, csupán két ellentétes nemű állatot véletlenszerűen összetesznek és a továbbiakat a sorsra bízzák, nem törődve azzal, mi lesz a végeredmény, milyen utódok jönnek a világra. Nem ismerik a genetikát, a pároztatott állatok felmenőit, nem tudják róluk, betegek-e, vannak-e örökletesen átadható betegségeik. Nem zavarja őket, ha testvérpár vagy más rokonságban álló egyedek szaporodnak tovább, azaz beltenyésztés történik, pedig a beltenyésztett állatok nagy eséllyel szenvednek idegrendszeri zavarokban, testileg és lelkileg is gyengébbek, hajlamosabbak a betegségekre, életük általában rövidebb.
A legtöbb kereskedésben helyspórolás és utódutánpótlás végett az azonos fajokat (rosszabb esetben akár más-más fajokat is) együtt tartják, általában borzasztó körülmények között, apró terráriumokban, mindenféle (megfelelő) felszerelés nélkül, roppant egészségtelen étrenden, sok esetben koszban, mocsokban. Mindez gyakran okoz egészségügyi problémákat, illetve a hörcsögök együtt tartása állandó stresszt, verekedést. Rendkívül sok a kereskedéses sérült állat. Ha nőstény mellett döntünk, igen nagy az esélye annak, hogy vemhesen visszük haza, és hamarosan egy helyett akár 10 vagy több állatunk lesz hirtelen. A hörcsögök 4 hetes koruktól ivarosodnak, így akár már egy 5 hetes apróságot is hazavihetünk vemhesen. Persze ekkor még túl fiatal az anyasághoz, így megnövekszik az esélye annak, hogy a kicsiket kidobja a fészekből, nem neveli fel, betegek lesznek vagy a kicsik és az anya belehal a szülésbe. Ugyanez történik, ha idős állatot veszünk vemhesen. Ha mégis minden jól megy, akkor viszont lesz 4-12 újabb hörcsögünk, amik persze szinte biztos, hogy beltenyésztettek, és amiknek 4 hét leforgása alatt (jó) gazdit kell találunk vagy külön-külön helyet, máskülönben még tovább szaporodnak, vagy ha egyneműek is, akkor akár végzetesen is összeverekedhetnek.

A kereskedésekben vásárolt állatok nagy része ráadásul rendkívül félénk vagy agresszív - nem csoda, hiszen az eladók sosem foglalkoznak velük, nem szoktatják őket kézhez, a legtöbb állat soha életében nem járt még a ketrecen kívül. Szintén rossz szocializációhoz vezet, hogy gyakran az utódokat túl korán (akár 2-3 hetesen) leválasztják, eladják.
Sajnos az is elég gyakori, hogy egy kereskedésben az eladó még a hörcsög faját is helytelenül mondja, nemhogy a nemét vagy más információt.
Szeretném megjegyezni még azt is, hogy kereskedésből vásárolni nem mentés. Sokan azt gondolják, hogy egy kereskedésből, – azaz rossz körülmények közül – elhozni egy állatot az mentés. Nem így van! Ugyanis ha megvásároljuk az állatot a kereskedésben, az eladónak pénzt adunk érte, ezáltal támogatjuk és hozzájárulunk ahhoz, amit tesz - a rossz tartáshoz, szaporításhoz, állatkínzáshoz. Az eladó számára, ha elad egy állatot, az biztatást jelent, hogy van kereslet, tehát még több állatot hozhat. Ha tehát mi "megmentünk" egy állatot a kereskedésből, azzal egyúttal minimum egy újabbnak, de valószínűleg még többnek is, csak szenvedést okozunk, hiszen a "mentett" helyére mindig új(ak) kerül(nek). Akkor se hozzuk el, ha beteg vagy ha extrém rossz körülmények között él! Sajnos szívszorító látvány és rendkívül rossz érzés otthagyni, de a nagyobb jó érdekében muszáj megtenni. Az egyetlen út, amivel visszaszoríthatjuk a kereskedéseket, ha nem vásárolunk náluk!

Honnan érdemes hörcsögöt beszerezni?

Ha felelősségteljesen szeretnénk vásárolni, azaz nem szeretnénk a kereskedéseket támogatni, két lehetőségünk van:

1. Mentés: Nálunk, a Hörcsögmentésnél, rengeteg hörcsög vár szerető gazdára. Biztos lehetsz benne, hogy nem verünk át, tájékoztatunk az állat pontos egészségügyi állapotáról, elmondunk mindent róla, segítünk, amiben tudunk, a jövőben is számíthatsz ránk, bármi történjen, és hogy hiteles tanácsokat kaphatsz, illetve hogy valóban megmentesz egy életet. Sőt, mindjárt kettő életet is menthetsz! Az örökbefogadott állat helyére ugyanis egy újabb mentettke érkezhet.

2. Tenyésztő: Egy valódi tenyésztő esetében biztos lehetsz benne, hogy a vásárolt állat fiatal és egészséges, nem ver át, helytálló tanácsokat ad, megfelelően tájékoztat a tartásról.
Nagyon fontos azonban, hogy ne keverjük össze a szaporítót a tenyésztővel – sok szaporító tenyésztőnek vallja magát!

Egy jó tenyésztő ismérvei:
- Megfelelő ismeretekkel rendelkezik az adott állatról és mindenről kellően informál a vásárlás előtt.
- Az összes állata megtekinthető, hörcsögök esetében külön-külön, megfelelő, nagy, felszerelt helyen élnek.
- A párok sem élnek együtt, kizárólag a párzás idejére (ami maximum pár perc) találkoznak.
- A kicsiket nem adja oda idő előtt (hörcsögök esetében legelőbb 25, legkésőbb 30 naposan választja el őket az anyától, illetve nemenként legkésőbb 45 napos korukig maradhatnak együtt, amennyiben nincs verekedés).
- Csakis leellenőrzött helyre ad el állatot.
- Hörcsögök esetében (kivéve a campbell törpehörcsög) nem ad több állatot egy helyre, hisz magányosan élő fajról van szó.
- Ad származási lapot, amin láthatod a hörcsögöd pontos adatait és felmenőit.
- Nem tenyészt túl fiatal vagy idős állatokkal, két alom között hagy elég időt pihenni az anyának, valamint egy nőstény nem szül élete során 3-4 alkalomnál többször.
- Nem apróhirdetéses oldalakon hirdet, van saját weboldala, Facebook oldala.
- Szívből tenyészt, mert szereti az állatokat, nem a haszon hajtja.

Jelenleg 3 tenyésztő van hazánkban, itt informálódhatsz róluk.
Mi is, ahogy a tenyésztők is, segítünk a hörcsög eljuttatásában, így nem baj, ha messze laksz tőlünk.

Milyen hibákat szoktak a leggyakrabban elkövezni a kezdő gazdik? Hogyan védhetőek ezek ki?

A leggyakoribb, legnagyobb hiba, hogy az emberek nem vagy nem megfelelő helyen tájékozódnak a hörcsögök igényeiről, mielőtt magukhoz veszik. Ebből következik, hogy nem megfelelő körülmények között tartják őket, ebből születnek viselkedésbeli problémák, esetleg többet visznek haza, verekednek, vemhesen veszik, stb. Minden hiba kiküszöbölhető lenne megfelelő tájékozódással.

Karácsonyra vagy más ünnepekre még mindig sokan szeretnek élő állatot ajándékozni. Mi a véleményed erről?

Az állatokat nem kezelhetjük ajándéktárgyként, nem egy bögréről vagy egy tábla csokiról van szó. Élőlényekről, érző lényekről beszélünk, kik hosszú évekre felelősséget jelentenek. Mindig összerezzenek, amikor valaki felkeres bennünket, és azzal kezdi a mondandóját, hogy karácsonyra (szülinapra, húsvétra, akármire...) szeretne valakinek egy hörcsögöt. Nem az a baj ezzel, hogy ünnephez kötik a kisállat beszerzésének időpontját, hanem az, hogy sokan hirtelen felindulásból, illetve egyeztetés nélkül teszik. Nincs azzal a világon semmi baj, ha egy család már régóta tervezi az adott állat beszerzését, alaposan utánajárt mindennek, tájékozódott, beszerezte a szükséges kellékeket, és ezután ünnephez kötötten megajándékozza saját magukat egy új kis családtaggal, de sajnos az ajándékállatokra nem ez a jellemző. Legtöbbször az ünnep előtt néhány nappal bevillan ez a remek ötlet, hogy milyen cuki lenne egy hörcsög a fa alatt, és hirtelen, kapkodva, semminek sem utánanézve, az ember megvesz mindent a sarki kereskedésben, beleértve az állatot is. Lemegy az ünnep, lassan rájönnek, hogy bizony a hörcsöggel felelősség és teendő is jár, vagy mégsem olyan, mint amilyennek elképzelték, a gyereket mégsem köti le, megunják, végül kirakják, mint egy rozoga asztalt a kuka mellé. Nem ritka az sem, hogy mindenféle egyeztetés nélkül egy ismerősnek, barátnak ajándékoznak állatot, aki egyáltalán nem volt felkészülve a fogadására, valójában nem is akarta. Borzasztó felelőtlen dolognak tartom az állatok ilyen módú ajándékozását. Sajnos biztos vagyok benne, hogy idén is számos ilyen eset lesz. A Hörcsögmentés már készül a karácsony utáni dömpingre. 

Mit tegyünk, ha minket leptek meg egy kisállattal a szeretteink?

Járjunk utána alaposan az állat igényeinek, fontoljuk meg, tudunk-e számára megfelelő körülményeket biztosítani, nem csupán az adott pillanatban, hanem évek múltán is. Ha biztosan igen a válasz, ha őszintén szeretnénk őt, felelősséget tudunk érte vállalni, akkor tartsuk meg és élvezzünk minden vele töltött pillanatot. Azonban ha nem vagyunk még készek az adott kisállat tartására, akkor még ha nehéz is, keressünk számára jobb helyet, nézzük az ő érdekeit, ne legyünk önzők! Elvégre egy életről beszélünk. Ha az állat kiegyensúlyozott, boldog életet élhet, mi is csak akkor lehetünk vele igazán boldogok.
Ha segítségre van szükséged akár a tartásával kapcsolatban, akár az új gazdi keresésében, vagy bármi másban, ha bizonytalan vagy, keresd fel nyugodtan a Hörcsögmentést, illetve csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Függetlenül attól, hogy a meglepetésállatnak örültél vagy sem, meg tudod tartani vagy sem, mindenképpen beszélj az ajándékozó személlyel, mondd el neki, hogy miért nem szabad élő állatot ajándékozni, kérd meg, hogy többé ilyet ne tegyen!

A magyar ipar kegyetlenségei

koca.png

Nem rég zárult a 79. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár, ahol bárki betekintést nyerhetett abba, hogy hogyan készülnek az egyes termékek hazánkban. Első sorban az állatokról és a tartási körülményeikről lesz szó, akik bizony nem mások, mint termékek az iparban. Ugyan vannak rájuk vonatkozó szabályozások is, de sajnos nem túl szigorúak az állatok jóllétét érintő jogszabályok. Csak a végtermék a fontos és annak minősége.

A Magyar Szőrmeellenes Liga és a Vegán Állatvédelem Egyesület egy-egy tagja elment megnézni a csincsillák tartását, akiket a Wanger, Európa egyik legnagyobb prémtenyészete vitt ki a kiállításra. Itt lehet elolvasni a beszámolójukat és megnézni a szomorú és sokkoló képeket. Az oldalukon jobbra lapozgatva a képek között jobban megérthetjük, hogy miért is olyan rossz nekik prémtelepeken élni azon felül, hogy a végén megölik őket. A szőrméről és a Wanger cégről pedig korábban itt írtam már.

csincsilla.jpg

Több élő állat is volt még a kiállításon, például egy anyakoca a kölykeivel egy fiaztató kutricában. Őket a Pálhalmai Agrospeciál Kft. árulta a rendezvényen. A Vegán Állatvédelem egyik tagja készített róluk felvételt, ami itt látható.

A hivatalos tartástechnológia nézetekből idézve:


„Az általánosan alkalmazott 4 hét körüli választás 1,8 m széles és 2 m hosszú kutricát igényel. A fiaztató kutricában a kocák helye 60 cm-nél nem szélesebb. Ez arra készteti a kocát, hogy óvatosan feküdjön a padlóra, biztosítván ezáltal a malacok számára a menekülési időt. Ebben az állásban a koca bélsara egyetlen helyre kerül, így a fiaztató kutrica könnyen tisztítható és higiénikus.

Az iparszerű tartás és a nagy állatlétszám egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy almozott tartást alkalmazzunk, ezért a kocáknál a részleges, vagy teljes rácspadlós tartás terjedt el. A különböző fiaztató boxok közös jellemzője, hogy a mind a hosszúságuk, mind a szélességük állítható. Célszerű nyitható ajtóval, vagy teljesen széttárható oldalfallal ellátni a boxokat. A műanyag padozaton a trágya egyszerűen áttaposható és úgy alakították ki, hogy nincsenek éles sarkai, vagy szegélyei. A kutrica elhelyezkedhet a padlószinten és lábon állva is. A kedvezőbb trágyaeltávolítás és a könnyebb kezelhetőség miatt az előbbit javasolhatjuk.

A szoptatási idő országonként is technológiánként eltérő lehet. Régebben Magyarországon is a 7-8 hetes korban történő választást alkalmazták, de később gazdaságossági szempontok miatt ez a szoptatási idő 21-28 napos korra csökkent. Bár a malacok számára a korábbi elválasztás nagyobb kockázatot jelent, de a koca igénybevétele az újrafogamzás esélye miatt mindenképpen a rövidebb elválasztási idő javasolható.”

Tehát négy hétig él a koca és a kicsinyei egy ekkora ketrecben, minden mozgási lehetőség nélkül egy rácsos padlón. A korai elválasztás miatt nem számít, ha meghal pár malac, az anyát úgy is újravemhesítik. És persze ezek után se javulnak a körülmények, később is ehhez hasonló, kis ketrecekben élnek a legtöbb helyen. Ha valahol csoportos tartásban vannak, az csak annyit jelent, hogy egy teremben vannak összezsúfolva, nincsenek egyesével különválasztva.

Nagy István agrárminiszter a rendezvény záróbeszédén azt mondta, hogy „A magyar agrárium sikerének záloga a gazdák szíve és lelke, amely áthatja a munkájukat.” Ha ilyen szíve és lelke van a magyar gazdáknak, akkor óriási a baj. Sajnos iszonyat sok pénz van ezekben az iparágakban és államilag is támogatottak, így jogi úton még hosszútávon se valószínű a radikális változás. Egy dolgot tehetünk mi, nem támogatjuk őket a fogyasztásunkkal. Állati eredetű termékek nélkül is boldogan, egészségesen lehet élni. Ha nem tudod hogyan kezdj hozzá, itt találsz segítséget.

A szőrme azé, aki beleszületett!

szorme.jpg

Sajnos napjainkban is sokan hordanak még szőrmét, pedig semmi szükségünk rá, máshogy is védekezhetünk a hideg ellen. Pont ezért ma már csak luxuscikk, státusszimbólum. De vajon mit akar üzenni az az ember magáról, aki egy halott állat bundáját viseli? Nekem semmi jó nem jut róla eszembe, a legkedvesebb dolog egy mese, a 101 kiskutya.
Szerencsére a luxusmárkák már kezdik belátni, hogy leáldozott a szőrme ideje, és mostanra több, mint ezer divatház mondott le a szőrmehasználatról. Ez azonban még mindig kevés, most is nagyon sok prémtelep működik világszerte.

Az itthoni szőrmefelvásárló piac nem túl nagy, hiszen elég drága holmi egy bunda, kevesen vehetik meg a hazai átlagfizetésekből. Viszont a világ legnagyobb prémfeldolgozó üzeme nálunk működik, Komáromban. Itt csincsillákat szaporítanak és ölnek meg a puha, különleges bundájukért. Évente körülbelül 80-100 ezer állat szenved és hal meg a Wanger Csincsillatenyésztési Rendszernél 8 hónapos korában, mivel ekkor a legjobb minőségű a szőrük. A csincsillák fogságban, jó körülmények között 20 évet is élhetnek, tehát még gyerekként halnak meg a divat miatt. Az elkészült prémeket aztán külföldre exportálják, ahol vannak is rá vevők. Az egészben az az egyik legszomorúbb tényező talán, hogy erre a tevékenységre állami támogatás is jár nálunk. Sok fejlett ország pont, hogy betiltja, vagy olyan szigorúan szabályozza a prémtelepek működését, hogy ne érje meg foglalkozni vele.

Ezen az elkeserítő helyzeten hazánkban is változtatni kell, ezért ha tudsz, te is tegyél érte. Mások tájékoztatása is jó módszer, de ha van rá lehetőséged, akkor gyere el 2019. augusztus 1-jén a Magyar Szőrmeellenes Liga által szervezett tüntetésre: https://www.facebook.com/events/381066962540708
Az esemény leírásában és a posztok között még nagyon sok információ van a csincsillákról és jelenlegi helyzetükről, ezért itt nem is szeretném tovább részletezni ezeket.

A misztikus, „fűevő” vegánok

fu.jpg
Eddig még konkrétan soha nem írtam a vegánságról, pedig szorosan kapcsolódik az állatszeretethez és egyre többet hallani róla a médiában is. Viszont sokan nem tudják, hogy ez igazából miről szól. Egy új hóbortdiéta? Valami szélsőséges állatvédelmi szekta? Ennek tisztázására szeretném most megosztani veletek Thaly Judit írását.

"Úgy érzem, nem árt pár dolgot már az elején tisztázni a vegánsággal kapcsolatban. A vegán nem (csak) vegetáriánus és nem is egy őrült szekta tagja. Vegánnak lenni annyit jelent, mint állatok kihasználása nélkül teljes életet élni. Pont. Se több, se kevesebb. A vegán homo sapiens növényi alapú táplálkozást folytat, nem használ állatokon tesztelt kozmetikumokat, nem vesz csini bőrcsizmát és olyan kis színes, pomponos fityegőt a táskájára nyusziszőrből, aminek még annyi haszna sincs, mint a bőrcsizmának. Nem akarok az lenni, aki húst eszik, szejtánt prédikál, jómagam „hobbivegánnak” tartom, mert habár egészségügyi okokból nem lehetek teljesen vegán, próbálok minél inkább afelé törekedni, és nem érzem emiatt árulónak magam. Abban hiszek, hogy minden apró lépéssel és cselekedettel jobbá lehet tenni a világot. És akkor most térjünk is rá a lényegre.

Mit esznek a vegánok?
Talán legelső emlékeim közt pár közvetett ismerősöm szerepel, akik úgy döntöttek nem akarnak több ártatlan állatot ebédre elfogyasztani. A belém nevelt húsevő tradíció és tudatlanság következtében én is azt hittem akkor - mint még ma is sokan mások -, hogy ezek a fura kis emberek csak füvet legelnek vagy csírákat meg magvakat esznek. Én is bolondnak tartottam őket, őszintén megmondom. Ez a hiedelem azonban csak addig áll szilárdan az ember fejében, amíg meg nem kóstol vegán kajákat és akkor kattan valami. Rájön, hogy ők ugyanúgy főznek és esznek normális ételeket, csak állati alapanyagok nélkül. És jókat főznek, gasztronómiai orgia egy-egy fogás.

„Én sosem ennék ilyen vackot.”
Gyakran hallom ismerősöktől, akik büszkén hirdetik magukról, hogy mekkora steaket képesek elfogyasztani, hogy ők sosem ennének vegán ételeket. És akkor teljes higgadtsággal felteszek nekik olyan kérdéseket, hogy szeretik-e a krumplis tésztát koviubival vagy egy jó kis paradicsomlevest, egy kelkáposzta-főzeléket? Erre azt szokták válaszolni, hogy persze, azt szeretik. Itt szoktam lesokkolni őket azzal, hogy képzeld, ezek vegán kaják. Tehát nem csak, hogy ettél, szereted is. Néha az emberek túlgondolják, és nem ilyen triviális ételekre gondolnak.

Hogyan győzz meg egy szkeptikust?
Sosem akartam hittérítő szerepet játszani, de azt vallom, hogy nem lehet egy ételről kijelenti, hogy nem szereted, ha soha meg sem kóstoltad. Célszerű valami igazán ízletes, izgalmas étellel próbálkozni. Ezért húsevő barátaimmal először általában egy szép nagy, minden jósággal megtömött vegánburgert szoktam megkóstoltatni. Mert hát ki nem szereti a hambit? Belül, magamban némi elégedettséggel tölt el, amikor ők is saját magukon meglepődve befalják az egészet, mert ízlik nekik. Próbálnak ellenállni ilyen gusztustalan, növényi ételnek, talán még pár faviccet is ellőnek azon, hogy olcsóbb lett volna a réten füvet legelni, de aztán sajnos nem tudnak felülkerekedni ösztöneiken és csak megeszik azt vegánburgert."

A brit Vegán Társaság hivatalos definíciója szerint: „A veganizmus egy olyan filozófiai és életmódbeli irányzat, amely arra törekszik – amennyire lehetséges és praktikus –, hogy kizárja az állatok kizsákmányolásának, kihasználásának minden formáját illetve a velük szemben elkövetett kegyetlenségeket étkezési, ruházkodási vagy más célokból, továbbá támogatja az állatok kihasználásától mentes életforma és alternatívák növekedését, népszerűsíti az emberekre, az állatokra és a környezetre gyakorolt pozitív hatásait. Étkezési szempontból pedig kizárja az összes részben vagy teljesen állati eredetű alapanyagot.”

Miért irtják a macskákat Ausztráliában?

cat.jpg

Biztos többen is hallottak és olvastak már arról, hogy Ausztráliában irtják a kóbor macskákat, mert veszélyeztetik az őshonos vadállatokat. Négy éve jelentette ki az ausztrál kormány, hogy 2020-ig kétmillió kóbor macskát fognak megölni. Repülőkből kiszórt mérgezett étellel és lőfegyverekkel ritkítják az állományt.  Ez egy nagyon nehéz helyzet, és vegyes érzelmeket vált ki az emberekből. Állatokat kell ölni azért, hogy más állatok élhessenek. Az állatbarátokat és főleg a cicagazdikat még rosszabbul érinti ez a tény. 

De miért fajulhattak idáig a dolgok? Kik tehetnek róla?
Sajnos az a szomorú igazság, hogy az emberek, és azon belül is a macskatartók, de nem feltétlen a jelenlegi gazdik. A legtöbb kóbor macska felmenői az 1700-as évek környékén érkeztek a kontinensre az európai telepesek háziállataiként. Ekkoriban még a gondolat se volt meg, hogy ivartalanítani kéne a házi kedvenceket, és a telken belül tartás is elképzelhetetlen volt. Ausztrália pedig tele van kisemlősökkel, hüllőkkel, madarakkal, bőven volt mit ennie a macskáknak, és nyugodtan tudtak szaporodni.

Napjainkban már mindkét probléma könnyen orvosolható, de sajnos sokan még most sem értik meg, hogy miért fontos az ivartalanítás és a telken belül tartás. A macskagazdik napi szinten vitatkoznak, hogy a kinti vagy a benti cicatartás-e a jobb és, hogy fontos és szükséges dolog-e az ivartalanítás vagy állatkínzás, jogfosztás.

Lássuk a tényeket, és utána mindenki vizsgálja meg a saját nézeteit, gondolja át, hogy mivel tehet a legjobbat a cicájának/cicáinak és a környezetének. 

Mi történhet egy ivaros macskával?
- Elkóborolhat.
- Hím esetében a párzási időszakban összeverekedhet más macskákkal, komoly, akár halálos sérüléseket is szerezhet.
- Nőstény esetében vemhes lesz, és vagy a gazdinak szül pár cicát otthon, akikkel valamit kezdeni kell (jobb esetben megtartani vagy elajándékozni), vagy az utcán szül, ezzel növelve a kóbormacska-állományt.
- A vemhesség és az ellés se veszélytelen, gyakran veszti életét az anya, vagy a kicsik, vagy akár mindannyian.
- Több ivarszervi betegségnek vannak kitéve.

Mi történhet egy ivartalan macskával?
- Nem szaporodhat.

Mit történhet egy utcára is kijáró macskával?
- Elüthetik.
- Megmérgezhetik.
- Ellophatják.
- Bánthatják vagy meg is ölhetik (más állat vagy ember).
- Elkaphat mindenféle betegséget, jó eséllyel gyógyíthatatlan, halálos fertőzést is. (FeLV, FIV, FIP)
- Megölhet más állatokat, védett, ritka fajokat is.
- Magánterület sértést követhet el. (Igen, a szomszédba kakiló cica jogilag magánterületet sért, ami miatt a gazdáját vonhatják felelősségre.)
- Azzal, hogy a gazdi nem biztosítja, hogy ne jusson telken kívülre a macska, szintén jogszabályt sért.

Mi történhet egy szobában/telken belül tartott macskával?
- Biztonságban élhet.

Manapság már nagyon biztonságos, rutinműtét az ivartalanítás, minimális kockázattal. Nem lesz depressziós a cica, ha nem szaporodhat, nem lehet anya vagy apa, és a gazdit se fogja utálni érte.
A szobában és telken belül tartott macskák se unatkoznak, ha megfelelően vannak tartva (lehetőleg nem egyedül, hanem megfelelő társítással), van elég játékuk, mászó- és bújólehetőségük. Az internet nyüzsög a jó ötletektől, szuper kifutókat, játékokat, macskabiztos kerítést lehet házilag, olcsón is készíteni.

Vigyázzunk a cicáinkra és a környezetünkre, döntsünk felelősen!

kerites.jpg

Mi történik igazából, ha húsvétra nyuszit veszünk a gyereknek?

2550.jpgSenki se tudja pontosan, hogy honnan ered a húsvéti nyuszi története, nagyon sokféle feltételezés van, de az biztos, hogy mostanra hazánkban is az ünnep részévé vált a színes tojásokat tojó nyúl. Sok szülő úgy érzi, hogy kevés, ha a gyerekek csak csokitojásokat keresgélnek a kertben, és szeretnék őket egy igazi nyuszival is meglepni. Persze van, hogy a gyerekek kérnek kifejezetten nyuszit húsvétra, de ez a ritkább.

Az ünnep közeledtével egyre több helyen látni olyan képeket, cikkeket, amik azt hirdetik, hogy ne ajándékozzunk élő állatot. Miért van ez? Miért baj, ha az ötéves Juliska nyuszit kap húsvétra?

A szülők szemszögéből:
Az első nap nagy élmény lesz Juliskának, amikor megkapja a nyusziját és magához szorítja, aminek természetesen a szülők is örülnek, mert boldognak látják a gyereküket. A szép része nagyjából eddig tart, ha a szülők tényleg csak a gyereküknek szánták a nyulat, és ők nem szerettek volna háziállatot amúgy. Kiderül, hogy a nyúlnak vannak igényei, például kell neki lakhely, alom, széna, jó minőségű táp, itató, játékok. Ezek súlyos tízezrekbe kerülnek, és bizony nagy részük fogyóeszköz, így minden hónapban be kell vásárolni a nyuszinak is. Közben a nyúl csak eszik és bogyózik, nagyon sokat bogyózik… mindenhova. Ezért takarítani is kell, amit Juliska valószínűleg nem tud rendesen megcsinálni, vagy alapból hozzá se akar fogni. Amikor szabadon van a nyuszi, akkor jó eséllyel megkóstolja az asztal lábát, a falat, rosszabb esetben egy vezetéket, ami lakástűzzel és a nyúl halálával is végződhet. Az ilyen történeteknek gyakran az a vége, hogy a szülők besokallnak és Tapsinak hirtelen nyoma vész. Ha egy kicsit is lelkiismeretesebbek a szülők, akkor jó gazdit keresnek neki, a többi esetben pedig vagy a kereskedésben, vagy az utcán, vagy a pörköltben köt ki.

A gyerek szemszögéből:
Juliska is csak az elő pár napban fog örülni a nyuszinak, aztán elkezd múlni a lelkesedés. Rájön, hogy az igazi nyulakat nem lehet szorongatni, egész nap simogatni, és a nyuszi bizony harapással, rúgással ki is fejezheti a nemtetszését. Nem viheti magával sehova, nem aludhat vele, valójában hamar kiderül, hogy nem tud mit kezdeni egy nyúllal, és ezért gyorsan meg is unja. Takarítani, etetni, gondoskodni nem valószínű, hogy fog róla, vagy legalábbis pár napnál nem tovább. Ha végül megválik a család a nyúltól, akkor a gyerek az egész helyzetből csak annyit tanult meg, hogy nem kell felelősséget vállalnia egy másik életért, és az állatok eldobható tárgyak.

A nyúl szemszögéből:
Ő már az első nap is rettegni fog, számára egy boldog pillanat sincs ebben az amúgy is szomorú történetben. Igazi tenyésztő húsvétra nem ad el nyulat, így nagy eséllyel szaporítótól vagy kereskedésből kerül a családhoz egy félős, talán beteg, nőstény esetén akár vemhes vagy épp túl fiatal állat. Egy kicsi gyerek nem tudja őt jól megfogni, ezért kellemetlen, akár fájdalmas is lesz neki a találkozás. Fajtárs és megfelelő méretű ketrec, jó széna és táp nélkül az életminősége és a kedve is rossz lesz. A folytonos piszkálás, simogatás, ölelgetés csak plusz stresszforrás, ami miatt könnyen lebetegedhet. Ha elkerül a családtól, és nem egy jó gazdi fogadja be, akkor rövid és fájdalmas élet vár rá.

Hogyan lehet jól csinálni?
Először is ne kössük ünnephez, ha kedvencekkel szeretnénk bővíteni a családot. Vagy ha még is ragaszkodunk ahhoz, hogy húsvétkor érkezzenek a nyuszik, akkor ez semmiképp se legyen meglepetés senkinek se. Mindenki egyezzen bele, és együtt tanulják meg a családtagok a helyes tartás alapjait, közösen szerezzék be a szükséges felszereléseket. Fontos, hogy elsősorban a szülők akarják a nyuszikat, és tisztában legyenek azzal, hogy mik az igényeik, ők gondoskodjanak róluk. Természetesen a gyereket is be lehet vonni, a korától függ, hogy mennyire. Segíthet etetni, takarítani, felügyelet mellett játszhat is velük, ha a szülők úgy ítélik meg, hogy elég nagy hozzá, és a nyuszik is vevők egy kis simogatásra. Az nagyon jó, ha a gyerek állatok mellett nőhet fel, de csak akkor, ha ezt senki se sínyli meg.

Ha nyuszikat szeretnénk tartani, akkor előbb mindenképp tájékozódjunk, és ne féljünk segítséget, tanácsokat kérni. Az Első Nyúlmentő Alapítványhoz bátran lehet fordulni.

Honlapjuk: nyulmentoalapitvany.hu
Facebook oldaluk: facebook.com/elsonyulmentoalapitvany
Facebook csoportjuk: facebook.com/groups/220590794788059
10pont_nyul.jpg

Hova ne járjunk szórakozni állatbarátként?

szurikata.jpg

Még napjainkban is sok állatbarát olyan szórakozási formát választ, ahol állatokkal találkozhat, mert szereti őket, szeretne látni, esetleg simogatni olyan fajokat, amiket nem tarthat otthon. Sajnos az ilyen szórakoztatóintézményekben a legtöbb esetben nem bánnak megfelelően az állatokkal, csak azt a látszatot keltik, hogy jól vannak tartva és boldogok.  

Cirkusz
A többség tudja, hogy a cirkuszi állatok nem élvezik a szereplést, és nem jókedvükben trükköznek, de így is sok látogatója van még a cirkuszoknak. A legnagyobb produkciók mindig a vadállatok, mint az oroszlán, elefánt, tigris, zebra, medve, majom. Ők sose lettek háziasítva, teljesen abszurd fogságban tartani és trükkök elvégzésére kényszeríteni őket. Nem is tudnak úgy tanulni, mint mondjuk a kutyák, akik évezredek óta az ember mellet élnek, és jó esetben jutalomért cserébe végzik el a feladatokat. Pontosabban náluk is működne a jutalmazás, de az túl időigényes, és teljesen természetellenes, hogy egy kis nasiért tüzes karikákon ugráljanak át. A vadállatok csupán azért hajlandóak trükközni, mert félnek a büntetéstől. Az ember mindig is kreatív volt, ha kínzási módszereket kellett kitalálni, és ezt a tudását a cirkuszokban is remekül kamatoztatja. A verés, szurkálás még az enyhébb fenyítési eszközök közé tartozik. Ezek mellett pedig remélem senki nem hiszi azt, hogy megfelelő élettér az állatoknak egy kis rácsos szállítókocsi, amiben életük nagy részét töltik. Esetleg ha még egy kisebb kifutót is kapnak, akkor se tudnak normálisan élni egy teljesen másik éghajlaton, más táplálékkal. Ha a cirkusz netán szán pénzt az orvosi ellátásukra, akkor se sokkal jobb a helyzet, mivel az állatorvosok se ismerik elég alaposan ezeket az egzotikus fajokat. Nem jár dokihoz minden nap 10 oroszlán, hogy elég tapasztalatuk és tudásuk legyen az orvosoknak a betegségek felismerésében és kezelésükben. Szerencsére már egyre több országban tiltják be az állatos cirkuszokat, remélem hamarosan hazánk is beáll a sorba.

Állatkert
Most biztosan felhördülnek páran, hogy „de hát az állatkert az teljesen más, mint a cirkusz, itt fajokat óvnak meg a kihalástól, oktatási célja is van, és amúgy is itt értenek az állatokhoz, jól bánnak velük.” Mi értelme van úgy bármilyen fajt is megmenteni, ha többé nem költözhet vissza a természetbe, csak rácsok mögött élhet? Inkább az élőhelyükre kéne vigyázni, és még szigorúbban büntetni az orvvadászatot. Egyébként pedig nagyon ritkán kerül az állatkertekbe vadonból befogott, beteg, sérült, rászoruló példány, ehelyett egymás között cserélgetik a náluk született állatokat. Lényegében össze-vissza szaporítanak, már ha hajlandóak ilyen körülmények között szaporodni az állatok. Milyen oktatási célja van egy állatkertnek? Mi az, amit ne lehetne jobban tankönyvekből, természetfilmekből megtanulni? Attól hogyan leszünk okosabbak, ha bezárva, a természetes élőhelyüktől távol láthatunk egzotikus állatokat, miközben gyakran abnormális viselkedési formákat mutatnak a számukra nem alkalmas életkörülményektől, a stressztől, rabságtól? A tartási körülmények szintén nem megfelelőek, mint ahogy a cirkuszok esetében, itt is más éghajlaton és táplálékon kénytelenek élni, és a nagyobb, jobban berendezett helyek sem elegendőek. Ugyanaz vonatkozik az orvosi ellátásukra is, mint a cirkuszoknál, hiába van sokszor saját orvosuk. 1-2 orvos nem ismerheti az összes faj összes betegségét és kezelési módszerét, főleg olyan fajoknál, amiket nem kezel napi rendszerességgel.  Egy állatkerti dolgozó mesélte egyszer, hogy az egyetlen faj, ami valóban jól van tartva, és minden megfelelő számára az állatkertben, az a csótány. A többi állat mind szenved valami miatt. Patkánygazdiként, és más rágcsálók igényeit ismerve, láttam én is, hogy katasztrófa, ahogyan élnek ezek az állatok az állatkertekben. Pedig ők hobbiállatok, nem kell nagy szakértelem hozzájuk, bárki elsajátíthatja a helyes tartásukat, vannak nekik való tápok is, több orvos is profin ért hozzájuk. Pont az állatkerteknek kéne példát mutatnia, és ez egyébként jogszabályba is van foglalva.

Delfinárium
Hazánkban még szerencsére nincs ilyen létesítmény, de sajnos tervezik, csak keresik még a kiskapukat, próbálnak jogszabályt módosítani, mivel jelenleg törvényes úton nem lehet nálunk delfináriumot működtetni.

Egy csomó állatbolond oda van a delfinekért, és szeretné egyszer látni őket, esetleg úszni is velük. Bevallom gyerekként én is erre vágytam, csak sajnos akkor még nem tudtam, hogy ez mivel jár a tengeri emlősök szemszögéből. A többi állatnak is szörnyű a rabság, de az ennyire kivételesen intelligens élőlények esetében talán még borzasztóbb. Sokan azzal mentegetőznek, hogy gyakran csak második generációs állatok élnek ilyen helyeken, akiket már nem lehet a természetbe visszaszoktatni. De ők hogyan is születhettek meg? Milyen életük van így? Mi a helyzet a szüleikkel? Több országban is tradíció a delfinvadászat, és az ilyen alkalmakkor a vadászok kiszemelnek pár példányt, akiket nem végeznek ki, hanem magas összegekért eladják őket delfináriumoknak. A „szerencsés” megmenekülők pedig végignézhetik, ahogy lemészárolják a családjukat, a vérükben úszhatnak, hogy aztán a hátralevő életüket üvegfalak mögött töltsék. A kardszárnyú delfinek, belugák, fókák helyzete se jobb, ők se önszántukból trükköznek egy vízzel teli tartályban.

Ló- és agárverseny
Ezeken a rendezvényeken az állatok jelenléte mellett észrevehetőbb hangsúly van a pénzen is. Ezek igazából szerencsejátékok állathasználattal. Az ilyen állatok gazdái ugyan jobban figyelnek a helyes tartásra és orvosi ellátásra, de csak addig, amíg elég hasznot hoz az állat. A lovak és agarak nem élőlények a gazdáik számára, hanem pénzforrások. Nem érdekes, ha elesnek verseny közben és összetörik magukat, maximum azért bosszankodnak a tulajaik, mert így sok anyagi veszteség éri őket. Remélem nem is kell tovább ecsetelnem, hogy ez miért nem túl etikus és állatbarát szórakozási forma.  

Még sokáig folytathatnám a felsorolást, de remélem, hogy a többi állathasználattal járó szórakozásiforma egyértelműen állatkínzás mindenki számára, és nem kell elmagyarázni, hogy miért. Gondolok itt a bikaviadalokra, horgászatra, vadászatra, vásártéri versenyekre, kutya- és kakasviadalokra, lasszózásra. A legnagyobb segítség az állatoknak, ha nem vásárolunk belépőjegyet az ilyen intézményekbe, nem űzünk olyan hobbit, ami árt nekik. Ez semmibe se kerül, sőt rengeteget spórolhatunk anélkül, hogy bármit is tennünk kellett volna. Ahogy csökken a kereslet, idővel a kínálat is kénytelen csökkenni, mert veszteségből senki se tud megélni.

 

Kaliforniában nem lehet többé szaporítótelepekről származó állatokat árulni a kereskedésekben.

ar-150719838.jpg2019. január elsején lépett érvénybe az AB485 nevű törvénymódosítás, ami megtiltja egész Kaliforniában, hogy állattenyésztő farmokról származó házi kedvenceket áruljanak üzletekben. Ezentúl a kisállat kereskedésekben csak menhelyről vagy örökbefogadó központokból kikerült kutyákat, macskákat és nyulakat lehet eladni.

Az USA-ban tízezernél is több szaporítótelep működik jelenleg. Az ilyen kölyökgyárak nem felelnek meg az előírásoknak az ott fellelhető körülmények miatt, de eddig nagyon lassan haladt a kiürítésük és bezárásuk. Ennek az az oka főként, hogy a tenyésztéshez szükséges papírokat az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium adja ki, de ritkán ellenőrzik a telepeket. Ha pedig kilátogat egy ilyen farmra a hatóság, akkor általában csak kirakatkennelekkel találkozik, a többi szenvedő állatot gondosan elrejtik a tulajok. Sokszor pincékben, pajtákban, napfényt se látva élnek ezek a kölykök és a szüleik. Ketrecekben vagy nagyon kis helyen összezsúfolva, normális étel, víz és orvosi ellátás nélkül telnek a napjaik. Gyakran több betegséggel együtt kerülnek ki innen, amik vagy genetikai eredetűek, vagy a körülményektől alakultak ki, de ezeket általában már csak akkor veszi észre az újdonsült gazdi, amikor hazakerült az állat. Sokan nem tudják, hogy milyen borzalmakat támogattak eddig a kereskedések, ahol mindig csak a tiszta boxokat, cuki kisállatokat láthatták. Az eladók is kedvesek, és biztosítják a vevőt, hogy kivételesen jó tenyésztőtől származnak a kölykök. Ez a vásárlók megtévesztése is.

Mindeközben a menhelyek dugig vannak, sok a kóbor kutya és cica is, rengeteg állat várja az álomgazdit. Körülbelül másfél millió kutyát és macskát altatnak el évente az USA-ban, helyhiány miatt a menhelyeken. Azt remélik a törvénymódosítástól, hogy ez a szám gyorsan csökkeni fog. A pet shopoknak akár 500 dollár pénzbírságot is kell fizetniük, ha kiderül, hogy továbbra is szaporítóktól vásárolnak.

A törvénymódosítás célja a szaporítótelepek felszámolása, és a kóbor állatok számának csökkentése. A magántenyésztők továbbra is működhetnek, akik nem járulnak hozzá az állatok „tömeggyártásához”, hanem valóban megfelelő körülmények között tenyésztik őket. 

A legtöbb német menhelyen nem lehet örökbe fogadni a karácsonyi időszakban

081223-f-5435r-013.JPG

Az előző cikkemben arról volt szó, hogy egy állat nem ajándék, senkinek se jó, ha hirtelen felindulásból, vagy jobb ötlet híján egy kiskutya csücsül majd a fa alatt szenteste.

Ezt a német menhelyek nagy része is így gondolja, ezért az ünnepek alatt nincs lehetőség örökbe fogadni náluk. Sajnos a rengeteg rossz tapasztalat miatt kellett meghozniuk ezt a döntést, mivel nagyon sok adoptált állat pár hónapon belül visszakerült hozzájuk az előző években. Látogatásra továbbra is lesz lehetőség, nem zárnak be a menhelyek, de akik valóban komolyan gondolják az örökbe fogadást, azoknak januárban kell visszamenniük. Többek között a berlini menhely is csatlakozott az akcióhoz, ami nem mellesleg Európa legnagyobb ilyen intézménye.

Miért ne ajándékozzunk élő állatot karácsonykor (se)?

ogqat20.jpg

Ünnepekkor sokan jó ötletnek gondolják, hogy házi kedvencet vegyenek a szeretteiknek, mert úgy hiszik, hogy ezzel nem lehet melléfogni. Ki ne örülne egy cuki, gombszemű kiskutyának? Például az, akinek nincs rá helye, nincs ideje napi többször sétálni vinni, foglakozni vele, nincs pénze minőségi tápra, egyéb felszerelésekre és az esetleges, olykor nagyon magas orvosi költségekre. Egy állat nem ajándék, hanem hatalmas teher, ha nincs felkészülve az új gazdi. És sajnos ezt legtöbbször a kedvenc sínyli meg igazán. Vagy megtartja az illető, de nem lesz megfelelően ellátva az állatka, vagy továbbpasszolja, ha tudja, ha pedig ez se sikerül, akkor sajnos sokan jó megoldásnak vélik kirakni az utcára az állatot. Esetleg az is előfordulhat, hogy az újdonsült gazdi elhatározza, hogy ha már így alakult, akkor mindent megtesz azért, hogy a kedvencének jó élete legyen, de mivel nem tudott rá felkészülni, ezért ilyenkor ő kerül kellemetlen helyzetbe. Rengeteg pénzt kell elköltenie rá, így lehet nem jut elég, más, fontos dolgokra. A szabadideje is kevesebb lesz, emiatt nem tud annyit találkozni a családdal, barátokkal vagy egy hobbijáról kell lemondania. Ki akarná ennek kitenni egy szerettét?

Gyakran nem is felnőttek, hanem gyerekek kapnak kisállatot ajándékba, de igazából itt megint vagy a szülőkre hárul minden felelősség és gond, vagy ismét az állat jár rosszul, és nem lesz megfelelően tartva, gondozva. Nincs olyan állat, amit egy gyerek el tudna látni, amivel játszhatna mindenki számára biztonságosan, felügyelet nélkül. Még egy serdülőnél is szükség van a család támogatására, ha kedvencet szeretne, mivel nem létezik olcsó, könnyen tartható faj. Baj esetén a szülőknek tudnia kell fizetni az akár több tízezres orvosi költségeket is, elvinni az állatot megfelelő orvoshoz. Ha például egy nyuszit kapott a kamasz gyerek ajándékba, és elkezd utánajárni a helyes tartásának, aminek során rájön, hogy a nyúl bizony társas állat, akkor a szülőknek bele kell egyeznie, hogy ivartalanítva legyen, és érkezzen mellé egy másik, szintén ivartalanított, ellenkező nemű nyuszi. Ehhez anyagilag is támogatni kell a gyereket, és helyet is kell biztosítani egy nagyobb ketrechez. Az a szülők részéről felelőtlenség és rossz példamutatás, ha nem engedik, hogy a gyerekük megfelelően tartsa az állatát.  

Sose lepjünk meg senkit élő állattal, mert az esetek nagyon nagy többségében valaki rosszul jár. Ha tudjuk, hogy egy rokonunk vagy barátunk házi kedvencet szeretne, akkor beszéljük meg vele, hogy mire van szüksége a tartásához, és vegyünk neki az ő általa kért dolgokból valamit, például ketrecet, tápot, felszereléseket. Elmehetünk együtt is kiválasztani az állatkát, és persze előtte közösen is utána lehet járni a helyes tartásának, megbeszélni, hogy belefér-e minden szempontból. Amennyiben minden feltétel adott, akkor amúgy is nagy öröm egy állat érkezése, egyáltalán nem ront az élményen, hogy nem volt meglepetés.

15272246_355488294826170_5125269346718834765_o.jpg

Az Együtt A Kisállatokért Alapítvány készített egy nagyon informatív táblázatot, amin látszik, hogy hozzávetőlegesen mennyibe kerül a nyuszik és rágcsálók tartása.
„Ebben az árban egyik állatnál sincs benne az ivartalanítás, ami még állatonként 20-40.000 forint közötti összeget jelent, illetve a betegség eseténi orvosi költségek, amik néhány ezer forinttól az extrém összegig szárnyalhatnak. Nem tartalmazza továbbá a játékok, elhasználódott és tönkretett berendezések, extra kényeztetések árát sem.”

Döntsünk felelősen, és ne akarjunk ekkora terhet róni senkire se a tudta nélkül!