Még napjainkban is sok állatbarát olyan szórakozási formát választ, ahol állatokkal találkozhat, mert szereti őket, szeretne látni, esetleg simogatni olyan fajokat, amiket nem tarthat otthon. Sajnos az ilyen szórakoztatóintézményekben a legtöbb esetben nem bánnak megfelelően az állatokkal, csak azt a látszatot keltik, hogy jól vannak tartva és boldogok.  

Cirkusz
A többség tudja, hogy a cirkuszi állatok nem élvezik a szereplést, és nem jókedvükben trükköznek, de így is sok látogatója van még a cirkuszoknak. A legnagyobb produkciók mindig a vadállatok, mint az oroszlán, elefánt, tigris, zebra, medve, majom. Ők sose lettek háziasítva, teljesen abszurd fogságban tartani és trükkök elvégzésére kényszeríteni őket. Nem is tudnak úgy tanulni, mint mondjuk a kutyák, akik évezredek óta az ember mellet élnek, és jó esetben jutalomért cserébe végzik el a feladatokat. Pontosabban náluk is működne a jutalmazás, de az túl időigényes, és teljesen természetellenes, hogy egy kis nasiért tüzes karikákon ugráljanak át. A vadállatok csupán azért hajlandóak trükközni, mert félnek a büntetéstől. Az ember mindig is kreatív volt, ha kínzási módszereket kellett kitalálni, és ezt a tudását a cirkuszokban is remekül kamatoztatja. A verés, szurkálás még az enyhébb fenyítési eszközök közé tartozik. Ezek mellett pedig remélem senki nem hiszi azt, hogy megfelelő élettér az állatoknak egy kis rácsos szállítókocsi, amiben életük nagy részét töltik. Esetleg ha még egy kisebb kifutót is kapnak, akkor se tudnak normálisan élni egy teljesen másik éghajlaton, más táplálékkal. Ha a cirkusz netán szán pénzt az orvosi ellátásukra, akkor se sokkal jobb a helyzet, mivel az állatorvosok se ismerik elég alaposan ezeket az egzotikus fajokat. Nem jár dokihoz minden nap 10 oroszlán, hogy elég tapasztalatuk és tudásuk legyen az orvosoknak a betegségek felismerésében és kezelésükben. Szerencsére már egyre több országban tiltják be az állatos cirkuszokat, remélem hamarosan hazánk is beáll a sorba.

Állatkert
Most biztosan felhördülnek páran, hogy „de hát az állatkert az teljesen más, mint a cirkusz, itt fajokat óvnak meg a kihalástól, oktatási célja is van, és amúgy is itt értenek az állatokhoz, jól bánnak velük.” Mi értelme van úgy bármilyen fajt is megmenteni, ha többé nem költözhet vissza a természetbe, csak rácsok mögött élhet? Inkább az élőhelyükre kéne vigyázni, és még szigorúbban büntetni az orvvadászatot. Egyébként pedig nagyon ritkán kerül az állatkertekbe vadonból befogott, beteg, sérült, rászoruló példány, ehelyett egymás között cserélgetik a náluk született állatokat. Lényegében össze-vissza szaporítanak, már ha hajlandóak ilyen körülmények között szaporodni az állatok. Milyen oktatási célja van egy állatkertnek? Mi az, amit ne lehetne jobban tankönyvekből, természetfilmekből megtanulni? Attól hogyan leszünk okosabbak, ha bezárva, a természetes élőhelyüktől távol láthatunk egzotikus állatokat, miközben gyakran abnormális viselkedési formákat mutatnak a számukra nem alkalmas életkörülményektől, a stressztől, rabságtól? A tartási körülmények szintén nem megfelelőek, mint ahogy a cirkuszok esetében, itt is más éghajlaton és táplálékon kénytelenek élni, és a nagyobb, jobban berendezett helyek sem elegendőek. Ugyanaz vonatkozik az orvosi ellátásukra is, mint a cirkuszoknál, hiába van sokszor saját orvosuk. 1-2 orvos nem ismerheti az összes faj összes betegségét és kezelési módszerét, főleg olyan fajoknál, amiket nem kezel napi rendszerességgel.  Egy állatkerti dolgozó mesélte egyszer, hogy az egyetlen faj, ami valóban jól van tartva, és minden megfelelő számára az állatkertben, az a csótány. A többi állat mind szenved valami miatt. Patkánygazdiként, és más rágcsálók igényeit ismerve, láttam én is, hogy katasztrófa, ahogyan élnek ezek az állatok az állatkertekben. Pedig ők hobbiállatok, nem kell nagy szakértelem hozzájuk, bárki elsajátíthatja a helyes tartásukat, vannak nekik való tápok is, több orvos is profin ért hozzájuk. Pont az állatkerteknek kéne példát mutatnia, és ez egyébként jogszabályba is van foglalva.

Delfinárium
Hazánkban még szerencsére nincs ilyen létesítmény, de sajnos tervezik, csak keresik még a kiskapukat, próbálnak jogszabályt módosítani, mivel jelenleg törvényes úton nem lehet nálunk delfináriumot működtetni.

Egy csomó állatbolond oda van a delfinekért, és szeretné egyszer látni őket, esetleg úszni is velük. Bevallom gyerekként én is erre vágytam, csak sajnos akkor még nem tudtam, hogy ez mivel jár a tengeri emlősök szemszögéből. A többi állatnak is szörnyű a rabság, de az ennyire kivételesen intelligens élőlények esetében talán még borzasztóbb. Sokan azzal mentegetőznek, hogy gyakran csak második generációs állatok élnek ilyen helyeken, akiket már nem lehet a természetbe visszaszoktatni. De ők hogyan is születhettek meg? Milyen életük van így? Mi a helyzet a szüleikkel? Több országban is tradíció a delfinvadászat, és az ilyen alkalmakkor a vadászok kiszemelnek pár példányt, akiket nem végeznek ki, hanem magas összegekért eladják őket delfináriumoknak. A „szerencsés” megmenekülők pedig végignézhetik, ahogy lemészárolják a családjukat, a vérükben úszhatnak, hogy aztán a hátralevő életüket üvegfalak mögött töltsék. A kardszárnyú delfinek, belugák, fókák helyzete se jobb, ők se önszántukból trükköznek egy vízzel teli tartályban.

Ló- és agárverseny
Ezeken a rendezvényeken az állatok jelenléte mellett észrevehetőbb hangsúly van a pénzen is. Ezek igazából szerencsejátékok állathasználattal. Az ilyen állatok gazdái ugyan jobban figyelnek a helyes tartásra és orvosi ellátásra, de csak addig, amíg elég hasznot hoz az állat. A lovak és agarak nem élőlények a gazdáik számára, hanem pénzforrások. Nem érdekes, ha elesnek verseny közben és összetörik magukat, maximum azért bosszankodnak a tulajaik, mert így sok anyagi veszteség éri őket. Remélem nem is kell tovább ecsetelnem, hogy ez miért nem túl etikus és állatbarát szórakozási forma.  

Még sokáig folytathatnám a felsorolást, de remélem, hogy a többi állathasználattal járó szórakozásiforma egyértelműen állatkínzás mindenki számára, és nem kell elmagyarázni, hogy miért. Gondolok itt a bikaviadalokra, horgászatra, vadászatra, vásártéri versenyekre, kutya- és kakasviadalokra, lasszózásra. A legnagyobb segítség az állatoknak, ha nem vásárolunk belépőjegyet az ilyen intézményekbe, nem űzünk olyan hobbit, ami árt nekik. Ez semmibe se kerül, sőt rengeteget spórolhatunk anélkül, hogy bármit is tennünk kellett volna. Ahogy csökken a kereslet, idővel a kínálat is kénytelen csökkenni, mert veszteségből senki se tud megélni.